1848. március 15-én nyomtatták ki a Mit kíván a magyar nemzet Tizenkét Pontját, ahol is az első pont a következő volt: Kívánjuk a sajtó szabadságát, censura eltörlését. Magyarországon a rendszerváltás után, 1990-ben erre a pontra emlékezve március 15-ét a magyar sajtószabadság napjává nyilvánították. Napi szinten találkozunk sajtótermékekkel, legyen szó napi-, heti-, vagy havilapról, akár folyóiratról, vagy akár az internetes sajtóról. Viszont keveset tudunk a történetéről, hogy honnan is ered maga az újság és mióta olvashatja a köznép ezeket. Az első újságnak titulált írott hírközlő először Angliában, kéziratos formában rendszertelenül jelentek meg a 13. században. Ezek általában az udvari életről tudósítottak, olvasóik pedig kizárólag nemesek voltak. Az első sajtóval kapcsolatos törvény is ebből a századból, mégpedig 1275-ből származik, ahol is királyi rendeletben tiltják a hamis hírek közlését. Melyet napjainkban egyszerűen csak kacsának hívunk. Angliából először németföldre és az olasz területekre ért el az újság, itt már nyomtatott formában került az írástudó polgárok kezébe, hogy a nyomdászok ezzel is fedezzék a nyomatás igen drága költségeit. Magyarországon maga a nyomdászat Európa hatodik országaként jelent meg Hess András jóvoltából, mégpedig 1472-ben. Magyar nyelvű híradás 1634-ig nem volt, amikor is Brewer Lőrinc lőcsei nyomdász kiadta az első magyar újságlevelet, Roevid, de igen bizonyos Relatio... címmel. A sajtó fölélénkülésében a reformáció, majd az ellenreformáció és a kuruc publicisztika jelentős szerepet játszott, bár ezek az újságok rendszertelenül jelentek meg. A Rákóczi-szabadságharc leverésével mondhatni időszakosan meg is szűnt a magyar lapkiadás, ami volt is, az is csak német, illetve latin nyelven jelenhetett meg.
A 18. század utolsó két évtizedében, a felvilágosodás jegyében ismét kibontakozhatott a magyar nyelvű sajtó, tulajdonképpen ezt az időszakot nevezzük a magyar sajtó születésének is. Az első magyar újságírónk, aki magyarul publikált, Rát Mátyás volt. Fontosnak tartotta, hogy az akkor tájékozatlan magyar nép anyanyelvén kapjon információt a hazai és külföldi történésekről. A kezdetekben nem váltak ketté tematikailag az újságok, így hasonlóan a mostani kisebbségi újságjainkhoz, mindenről írtak, amit aktuális témának véltek. Természetesen a Habsburg birodalom területén kötelező volt engedélyt kérni egy-egy lap kiadására, így pl. a Magyar Hírmondó tíz évre kapta meg az engedélyét kizárólagos lapkiadásra, így joggal nevezhetjük az első magyar nyelvű újságunknak, amely a már említett Rát Mátyás nevéhez fűződik. Persze illő megemlítenünk a többi újság nevét is a teljesség igénye nélkül: Magyar Kurír, bécsi Magyar Hírmondó, Erdélyi Magyar Hírvivő, Bétsi Magyar Merkurir; és néhány folyóiratot: Magyar Museum, Orpheus, komáromi Mindenes Gyűjtemény, Uránia.
A felvilágosodás időszaka után megindultak a lapkiadások, de természetesen minden szigorú cenzúra alatt, nehogy esetleg udvar ellenes cikk jelenjen meg. Ezért ebben az időszakban leginkább az irodalmi és tudományos folyóiratok kerültek előtérbe. Ami pedig a hírmondást illeti, egyszerű, száraz tényközlő szintre süllyedtek vissza. Jelentős változást a reformkorban vehetünk észre, mégpedig Széchenyi Jelenkor című lapjában, és Kossuth kéziratos lapjaiban. Ebben az időszakban kísérleteztek a kormánypárti sajtó létrehozásával.
És akkor most ugorjunk egy nagyot, 1841. január 2-án új hírlap indult, Pesti Hírlap néven, amelynek az éppen politikai fogságból szabadult Kossuth Lajos lett a főszerkesztője, természetesen csakis úgy, hogy tulajdonosa, Landerer Lajos ígéretet tett a Habsburgoknak, hogy Kossuth írásait komoly cenzúra alatt tartja, és ha nem a megbeszéltek szerint publikál, diszkréten menesztik. Az első vezércikket magyarul Kossuth írta, ezzel meghonosította ezt a műfajt. A Pesti Hírlap egyik, talán legnagyobb ellenzője Széchenyi volt, valamint a konzervatív pártok. 1843-ban az országgyűlés első szakasza az ellenzék kudarcával végződött, így Kossuthnak a megbeszéltek szerint mennie kellett a hírlaptól.
1847 őszén az utolsó rendi országgyűlésen a sajtószabadság ügyében nem történt előrelépés, és továbbra is a cenzúra szükségességét látta jónak a kormány. Az 1848-as európai forradalmi hullám hatására felgyorsultak az események. Március 3-án Kossuth benyújtott javaslatában alkotmányt követelt az osztrák tartományok számára, másnap az Ellenzéki Kör ezt kiegészített a szabad sajtó igénylésével. Március 13-án az Irinyi József által megfogalmazott Tizenkét Pontot elfogadta az Ellenzéki Kör, melynek első pontja a sajtó szabadságát foglalta magába. Ezek után egy ideig, itt hónapokban kell gondolkodnunk, ismét megindult a magyar sajtó. A világosi fegyverletétel után a publicisztika ismét a reformkor elején találta magát, ismét jelentős megfigyelés alatt álltak a kiadók. A technikai feltételek fejlődtek, már megjelentek a hirdetések és az előfizetők is. Emellett kialakult a hivatásos újságírói pálya is.
A cenzúra gyakorlatilag a rendszerváltásig megmaradt, csak éppen az eszmék és a hatalmak változtak, valamint az írások, és a külalak stílusa változott. A kommunizmus után következett az a fajta sajtószabadság, ahol már-már mindent a közönség elé lehet tárni, legalábbis Magyarországon. Nyugati mintára megkezdődött az ún. elbulvárosodás, mind külalakilag, mind az írás stílusát tekintve. A nyomtatott sajtó napjainkban már leágazóban van, előtérbe került a hírhajhászás, a tegnapi hír már nem hír elve alapján az elektronikus sajtó, amit már gyakorlatilag bárki szerkeszthet, bármiféle szakmai ismeret nélkül. Bár az anyaországban már igyekeznek a médiát egyfajta egészséges mederbe terelni, a nem oda való elemeket kiszűrni. Majd meglátjuk, mire jutnak, lesz-e tényleges változás a magyar médiában.

S. B. A.