Andócsi János politológus/történész/ tanár a legutóbbi, jegyzetnek minősített írásával tökéletesen bebizonyította, hogy a HMDK annyit ért a politikához, mint varjú a harangöntéshez. De ez még hagyján! Andócsi arról is tanúbizonyságot tett irományában, hogy a HMDK nem a horvátországi összmagyarság érdekében dolgozik. Azt is megértem, hogy társaival rendesen még számolni sem tudnak (melyik képviselőjelölt is nyert Eszék-Baranya megyében?), de az meg már egyenesen vérlázító, különösen így, a szeretet ünnepének közeledtével, hogy számukra nem minden magyar egyenértékű és egyenrangú. Merthogy Andócsi ismét ezen tézis mellett tette le a voksot. Idézek: „A kampányban mindkét oldalról elhangzottak a megbékélésre utaló kijelentések. Természetesen a választás nyerteseinek – még ha a magyar nevüket kimondani sem tudó 'Szandor Tot'- oknak köszönhetik is a győzelmüket – kellene kezdeményeznie és megnéznie, mi is az a nemzeti minimum, ameddig a felek el tudnak menni“. Ízléstelen, kirekesztő és felháborító!
A Képes „jegyzetírója” fura elvek mentén kezeli és értékeli Sója Dénes parlamenti képviselőnknek a horvátországi magyarságért kifejtett erőfeszítéseit is. Sója eredményeinek bagatellizálása szűk látókörre és rosszhiszeműségre vall, lelke rajta, ám az a megállapítása, hogy a horvátországi magyarság parlamenti képviselőjének a közreműködésével az elmúlt négy évben létrejött beruházások zsarolás árán valósulhattak meg, a politikai dilettantizmus határait súrolja. Lehetséges, hogy a HMDK a zsarolások elkötelezettje, de parlamenti berkekben ez a mechanizmus nem így működik. A HMDK-s parlamenti képviselők mindegyike elfogadta az éppen regnáló kormány „járni jár, de nem jut” álláspontját. Ezzel szemben Sója képviselő körömszakadtáig ragaszkodott az „ami jár, az jár”-hoz! És nem ismert akadályt, ha kellett, kilincselt a minisztériumoknál, ha kellett, lobbizott. Mert aki ismeri Sója parlamenti képviselőnket, az jól tudja, hogy nem csak vérbeli politikus, hanem vérbeli pénzügyi szakember és kemény, kitartó tárgyaló is.
Sója Déneshez hasonlóan nagy valószínűséggel a többi kisebbségi képviselő is a kormánykoalíciót fogja majd támogatni, s biztosak lehetünk abban, hogy parlamenti képviselőnk jóvoltából az elkövetkező négy évben is számos olyan beruházás fog megvalósulni, amelyeknek mi magyarok leszünk a haszonélvezői. A velünk élő emberekkel közösen.
Fel nem fogható, hogy a HMDK-nak miért nem kiemelt fontosságúak az infrastrukturális beruházások a magyarok lakta településeken! Azokon a településeken, ahol HMDK-sok vannak pozícióban (lásd: Kiskőszeg, Várdaróc, Dályhegy...), enyhén fogalmazva is siralmas a helyzet. Nem lennének tisztában a fiatalok helyben tartásának titkával és az elvándorlás veszélyeivel? Van egyáltalán a HMDK-nak stratégiai célja? Aligha.
Andócsi János köpönyegforgatást emleget, miközben jól tudja, hogy a horvát száborban a magyar kisebbségi képviselő nem egy országos politikai párt, hanem a horvátországi összmagyarságét érdekeit védi. Szántó képviselő a parlamenti mandátuma alatt a HSLS frakcióvezetője volt, pedig a magyarság választott képviselője volt!
Idei utolsó jegyzetem legvégén még szeretném megjegyezni, hogy A. János, aki nyíltan kereszténydemokratának vallja magát, egy korábbi választáson a horvát liberális párt jelölőlistáján szerepelt. A teremburáját! Akkor hogy is van ez?! Lemaradtam valamiről?

V. S.